Mexicoi utazasok

Gondolom, senkit nem lep meg kulonosebben, hogy meg mindig Tulumban vagyok. A penteki francia buli fergeteges volt, hajnalig denszeltunk a homokban. A fraciatudasom hajnali harom korul tetozott. Mindenki kioltozve, a lanyok elegans ruhaban, a pasik feher ingben. En farmerben es poloban vettem reszt a mulatsagban.

Szombatra ismet kisutott a nap, igy kenytelen voltam elhalasztani az utazast. De a leginkabb azert, mert este a helyi kedvenc zenekarom jatszott a strandon! Akkora bulit csinaltak este nyolckor, hogy az egesz strand tancolt. Akit erdekel, a bandat Maria Cantu-nak hivjak, es eme linken lecsekkolhato a muzsika is: http://www.myspace.com/mariacantumex

Akinek netan van budapesti szorakozohelyeken kontaktja, tudassa velem es beszervezem a bandat. Szallas, kaja megoldva.

Mivel a fenykepezogepembe tobb kilo homok kerult az elmult napokban, igy ezekrol a bulikrol sajnos nem tudok fotokat prezentalni.  

Node lassan vissza kell ternem a valosagba, merthogy harom nap mulva a Continental Airlines szeretettel var Londonba indulo jaratan.

Levezeteskepp Merida-ban toltom a ma estet, aztan holnap Ciudad del Carmen kovetkezik. Egy mexicoi szobatarsam szerint gyonyoruszep varos, es utba is esik. Valoszinuleg szerdan, gepindulas elott erkezem Mexico Citybe.

Ugy tunik, sok irnivalo nem lesz mar, ezert most bucsuzom.

Remelem, a legtobben elveztetek kis beszamoloimat, es jovore minel tobben indultok hasonlo utazasra. A legtobb szallashelyen es vendeglatoipari egysegben en voltam az elso magyar, ugyhogy mostmar nyitva az ut elotettek. Talan sikerult bebizonyitanom a ketelkedoknek, hogy utazni egyaltalan nem veszelyes, viszont a legjobb dolog, amit az ember kezdhet magaval.

Immaron otodik napja nem tudok elszakadni Tulum varosatol. Mostanra mar ismerem a lakossag cirka 40 szazalekat, tobbnyire persze azokat, akik nelkul nincs mulatsag. A boltok cigarettakeszlete kiapadhatatlannak latszik, szintugy a barok Sol keszlete.

Minden este mas tipusu muzsika szorakoztatja a nagyerdemut. Tegnap pl. latin buli volt rengeteg kongaval es spanyol gitarral. Altalaban egy este csak egy helyen van elozene, igy a kornyezo hostelek es hotelek allomanya mind egyazon helyre tomorul. Masnap pedig mindenki ugyanazzal a busszal iranyoz a tengerpart fele, hogy kipihenje ezt a megerolteto nyaralast. Olyan ez, mint egy naaagy csalad.

A hostelben is baromira otthon erzem mar magam. A fokapu ejjel zarva van, igy ha valaki haza akar jonni ejjel, csengetnie kell. (Nekem persze van kulcsom, nana!) Rendszerint en engedem be a keson jovoket (igen anyuci, egyesek meg nalam is kesobb erkeznek, barmilyen hihetetlen is eme teny), mert mire a haziak felkelnek, a csengetes mar az egesz hazat felverne. Egyik keson erkezo lakotarsam allitasa szerint Drew Barrymoore-ral es baratjaval mulatott tegnap ejjel, szerintem csak sok volt a tequila.

Mara mar indulast terveztem, mivel az ido ma nem alkalmas strandolasra. Nincs hideg, de felhos az eg, es a parton meglehetosen elenk a szel. Viszont ma estere meghivast kaptam egy francia lagziba is, ami kihagyhatatlannak latszik, igy lehet, hogy meg maradok egy kicsit...

Egy roppant rozoga buszon hagyom el Ah Cacao es Nagy Jaguar Tappancs foldjet. Guatemalaban ugyanis ilyen koltoi nev adatott a maya uralkodoknak. Csak a rend kedveert jegyzem meg - immaron utikonyvem birtokaban -, hogy Tikalt i.e.600 korul vettek birtokukba az indianok, es fenykoraban mintegy szazezer lakosa volt. A X.sz-ban hagytak el lakoi maig ismeretlen okokbol. A legmagasabb epulet a 70 meteres A Ketfeju Kigyo Temploma, ahonnan csodas kilatas nyilik az egesz telepulesre es az azt korulolelo dzsungelre. Delidoben eletveszely nekivagni a megmaszasanak, mert fenn nincs arnyek. Ha mar a szamoknak tartunk, 177 lepcso vezet fel, ugyhogy az ember feler, keszit harom fotot es mar jon is lefele. 

Node ott tartottunk, hogy ismet uton vagyok, vissza Mexicoba egy ropke 14 oras buszuton, melybol mintegy 6 ora murvas uton vezet - foleg a guatemalai oldalon. Belize-be erve egesz mas kep fogad, az utcakon fokent karibi feketek (a tobbi ket orszagban szinte ismeretlen jelenseg), a tablak angolul agitalnak az abortusz ellen. Belize City-ben majdnem otthagyunk ket chilei lanyt, csak a tobbi utas joindulatanak koszonheto, hogy visszamentunk ertuk, a buszsofor siman elhuzott volna a hatizsakjukkal, benne utlevel, penz.

Chetumalban, a mexicoi hatarvarosban kissebb izgalomban reszesitem magam, mivel az automatanak nem tetszik a bankkartyam. A buszsofornek magyarazom, hogy majd a vegallomason fizetek, habar errol magam sem vagyok meggyozodve, mivel szombat este van, igy hetfo elott nem tudok konzultalni a bankommal. A Tulumba vezeto uton tulelo terveimet szovogetem arra az esetre, ha vegkepp penz nelkul maradnek. Az Egiek azonban kegyesek hozzam, a kovetkezo automatanal kisebb osszeggel probalkozom, es a trukk mukodik.

Tulum varosban megkeresem a legolcsobb szallast, egesz jo kis hely, reggelit is adnak. Az alvasrol mar reg lemondtam, igy nem zavar, hogy hangos a hostel. Letelepszem egy hat-het fos, angol, ausztral, amerikai (a harom A) sracokbol allo tarsasaghoz beszelgetni. Elokerul egy pakli kartya is, termeszetesen beszallok. Egy pokerszeru jatekot jatszunk, a tet 400 peso (40 dollar), a zsetonokat penne teszta darabkak helyettesitik. Egy igen izgalmas jatek vegen, melyet eletemben eloszor jatszottam, annak rendje es modja szerint megnyerem a 400 pesot, melyet a helyi szokasoknak megfeleloen este eliszunk egy barban.

A menetrend szerinti hetorai ebreszto itt sem maradt el, ugyhogy fel kilenckor mar a strand fele ballagok, ami ugy egy ora jarasnyira van a hosteltol. Persze foghatnek egy taxit is, de az nem annyira izgalmas. Mar magasan jar a nap, mire a partra erek, ahol a kepeslapokrol ismert gyonyoru latvany fogad: turkiz szinu tenger es feher homok, nehany kokuszpalma.

Este a Negy Kiraly ivos jatekot jatszuk (akir erdekel, annak szivesen elmagyarazom a szabalyokat), amit en meg Ecuador-bol ismerek. Ugy latszik nemzetkozi jelenseg. A negyedik kor vegere a tarsasag nagy resze eszmeletlenul betintazik, egyesek szo szerint, marmint eszmeletlenul. Aki meg birja, atmegy az elozo este megismert vendeglato- es szorakoztatoipari egysegbe, de vannak, akik ido elott visszaternek. Kesobb a tarsasag jozan fele is csatlakozik, mivel az egyik angol srac a szobajabol egy oriasi aktataskaval ter vissza, ami egy igazi lezershow-t rejt. Igy egyutt tekintjuk meg a showt a mar emlitett barban. Nehany percig amulatbaejto, ahogy zold delfinek es sarkanyok futkosnak a bar nadtetejen. Az aktataska tulajdonosa (30 ev koruli fiatalember) egy oteves boldog mosolyaval orakig bamulja sajat mutatvanyat.

Hajnalban meg a konyhaban uldogelunk, amikor az egyik ivocimbora felesege ketsegbeesve keri a segitsegunket, mert a ferje leesett az agyrol es beverte a szemet. Meg mellesleg telehanyta a szobat, de ez mar reszletkerdes. Reggel meg is jelenik a srac, a szeme korul egy hatalmas fekete folttal, felette ketcentis repedes. Ugy nez ki, ezt az ejszakat mar nem fogja elfelejteni, habar valoszinuleg a felere nem is emlekszik.    

Ma reggel otkor volt ebreszto, a hosteltulajdonos edesanyja egyenkent hajigalta az elozo este sorosdobozait egy hatalmas szemeteszsakba. A muvelet mindossze fel oraig tartott. Reggelinel megismerkedem az uj vendegekkel. Egy angol fiatalember kitalaja, hogy magyar vagyok (hogy hogy a francba, nemtom), egy chilei pedig magyarul verset szaval oly modon, hogy meg ertek is minden egyes szot. Sajnos a verset nem ismerem, ami ram nezve eleg szomoru.

Szerencsere tegnap delutan bereltem bicajt, igy reggeli utan eleg koran lenn voltam a tengernel.

A hajnali 6 oras indulas helyi ido szerint 6.30-at jelent. A varakozo csoport kisse bosszus, mire vegre felbukkan a kisbusz a sotetben. Fronte Echeverria-ig murvas uton zotykolodunk mintegy negy oran keresztul. A ket orszagot itt egy hosszu nevu folyo valasztja el, amin kis lancha-val kelunk at. Ut kozben megismerkedem ket osztrak szomszeddal, akikkel a kovetkezo napokat toltom. Az immigration office egy kekre festett kis epulet a semmi kozepen. A guatemalaiak borzaszto baratsagosak, ez az elso szembeotlo kulonbseg. A masodik pedig, hogy nem ertem mit beszelnek, pedig ez is spanyol kell hogy legyen.

Innen ujabb ket ora kovetkezik a murvas uton, majd ujabb ketto a mar aszfaltozott, am semmivel sem jobb minosegu uton, mire Flores-be erkezunk a Peten Itza to partjara. A telepules egy szigeten fekszik, osszesn mintegy ketezren lakjak. A varoskozpont a sziget kozepen allo hegyen talalhato, gyakorlatilag minden ut ide vezet.

Floresben 6 dollarert sajat szobam van furdoszobaval. Ez am a luxus! Tora nezo kilatas ugyan nincs, de azt a tiz metert a partig nem esik nehezemre megtenni. A to vize csodas kek, epp kellemes homersekletu, erosen a juliusi Balatonra emlekeztet. Foleg az este, amikor nehany sor es osztrakok tarsasagaban elvezem a holdfogyatkozast a hotel lepcsojerol.

A kovetkezo nap a semmitteves jegyeben telik, a ket hettel ezelott megirt kepeslapok ma sem kerulnek a postara. Meg mindig remenykedem egy kiados alvasban is, habar ez a mai napig nem tortent meg.

Masnap hatkor indulunk Tikal-ba az ujabb maya romokhoz, hogy elkeruljuk a deli hoseget. Mivel egyora utan vegzunk, ez nem annyira sikerult.

A belepo felhaboritoan draga, fokepp azert, mert nincs semmi magyarazat az epuletek mellett. Nem ugy, mint Palenque-ben, ahol tobb nyelvu helyes kis tablak adtak reszletes leirast az egyes piramisok funkciojarol. Ide tenyleg csak annak kell idegenvezeto, aki se angolul se spanyolul nem beszel. Bezzeg Tikal-ban csak bolyong az ember a romok kozt, arra a keveske informaciora hagyatkozva, ami az utikonyvben szerepel. Am a bolyongasnak azert megvan a jutalma is. Ket piramis kozt az erdei osvenyen egyszer csak gallyak kezdenek hullani a 8-10 meter magas fakrol. Egy egesz majom csapat van folottunk. Nem am picurka selyemmajmok, hanem szep meretes uvolto majmok (howling monkey - lehet, hogy maskepp forditjak magyarra, nemtom), meg egy masik barna fajta, aminek sajnos nem tudom a nevet. Mindenesetre keszitunk vagy szaz kepet fejenkent, aztan csak tatott szajjal bamulunk, mintha Karacsony lenne. Kesobb meg felzavarunk egy coatamundi csapatot is. Ezt aztan vegkepp nem tudom, hogy ezekenek a lenyeknek van-e magyar nevuk. Kb egy meter hosszu bozontos farku allatok vorosesbarna bundaval, az orruk hosszu, hangyaszra emlekezteto. Ha jo tudom, csak gyumolcsot esznek. Ha valaki tudja a nevuket, irja meg, legyszi.

Ehhez kepest a korulottunk repkedo szinpompas papagajok es egyeb madarfajok mar nem keltenek nagy feltunest.

Este a szokasos Sol sor tarsasagaban uldogelunk a toparton es figyeljuk, hogy kel fel a horizonton a hold hatalmas voros korongja. Ahogy azt mar megszokhattuk, alvasban nem sok reszem van. Reszben mert masnap 5-kor indulok vissza Mexico-ba Belize-en keresztul, reszben pedig mert a szomszed szobaba hajnali ketto korul lakok erkeznek, es egy oran keresztul zorgetik nejlonzacskoikat.

Oly regen nem irtam mar, hogy konzultalnom kell a naplommal, mi is tortent az elmult heten.

San Cristobal-bol egy esti busszal Palenque-be erkeztem, hogy lecsekkoljam az egyik legnagyobb maya romvarost. A hostel ablaka a folyosora nyilik, a folyoso pedig a foutra. Ebbol kifolyolag alvas teljesen kizart, legfokepp persze azert, mert egyik szobatarsam egesz ejjel kohog es szipog. Igy fel hetkor mar talpon vagyok, es sietve elhagyom a varost. Atkoltozom a dzsungelbe El Panchan-ba, ami tulajdonkeppen nem is telepules, csak egy nehany cabaña-bol es ettermbol allo hely az erdo kozepen. Allitolag Don Mucho, aki az ettermet vezeti, epitett itt eloszor hazat, majd ujabbakat a gyermekeinek. Igy kezdodott a biznisz.

Beton agyamert 3 dollart fizetek, ejjel hallgathatom a madarak rettento hangos csiripeleset, meg az amerikai sracot az elozo szallasrol, aki kozvetlenul a cabaña mellett szorakoztat bennunket romantikus szamokkal - termeszetesen gitar kiserettel. Barhova megy az ember a nagyvilagban, mindig akad egy gitaros utazo, akinek repertoarjaban csak az Imagine meg a House of the rising sun szerepel.

Masnap koran felkerekedek, es egy ora kellemes seta utan mar a romoknal vagyok. A maya piramisok egesz maskent festenek, mint az aztekoke. A kovekbe vesett arcoknak is mas formaja van. Az epuletek olyan szepen megmaradtak, hogy nem is olyan nehez elkepzelni a 4-5. szazadbeli mayak eletet. Habar szamomra orok rejtely marad, hogyan tudtak megmaszni a piramisokat, mivel a lepcsofokok itt is terd magassaguak. Engem sem teremtett tul magasnak a termeszet, am ok meg nalam is vagy egy fejjel alacsonyabbak voltak.

A kovek kozt iguanak tanyaznak, ha turelmes az ember, lassan elobujnak, hogy lassu bologatassal aldozzanak Napistennek. Nehez oket felismerni, mert tokeletesen beleolvadnak a kornyezetukbe, a kovek kozt kovekre hasonlitanak, a levelek kozt levelekre.

Este az etteremben kongasok es tuzshow szorakoztatja a nagyerdemut. Ez utobbi tulajdonkeppen nehany hippiszeru figurabol allo csoport, akik ego faklyaszerusegekkel zsonglorkodnek. Volt kisebb ijedseg, amikor az egyik lany hajaban felgyulladt egy indian toll, de baleset nem tortent.

Masnap egy kisbusznyi turistaval megtekintjuk a Misol-Ha vizesest, mely lelegzetelallito, majd delutan Agua Azul-nal furdunk a turkiz szinu vizben. Agua Azul egy vizeses-csoport, magasan a hegyekben. Ahogy a viz jon le a hegyekbol, a sik reszeken tavakat kepez, a meredek reszeken gyonyoru vizeseseket. Ha a nap nem is sut, akkor is kekeszoldek a tavak.

Mivel masnap 6-kor indulok Guatemalaba, a korai fekves esszerunek latszik, bar sajnos kivitelezhetetlen. Az amerikai ujra ott van a gitarjaval es dogunalmas romantikus Tracy Chapman szamokkal. Igy inkabb meg elfogyasztok nehany sort ujdonsult ausztral ismeroseimmel, majd hajnalban teljes sotetsegben csomagolok. A ket nappal ezelott kimosott ruhaim meg mindig nedvesek, es mostanra mar budosek is. Bele se merek gondolni, mit fognak atelni nejlonzacsiba csomagolva a hatizsakom melyen a kovetkezo mintegy husz oraban.

A Paradicsombol - kis kiterovel Puerto Escondidoba, ami Mazunte utan semmi erdekeset nem tud kinalni mar az utazo szamara - Chiapas "megyebe" erkeztem. Szallasom San Cristobal de las Casas-ban van, az 1994-es zapatista lazadas kozpontjaban. 80 pesoert berelek szobat (eddig ez a legolcsobb, 8 dolcsi "magyarul"), harom agy kozul is valaszthatok. Meg szerencse, hogy csak ket ejszakat toltok itt, a falak peneszesek, a dohszagtol nehezen alszom el.

A varos csodaszep, bar Oaxaca utan mar nem kabulok el annyira a kolonial epuletektol. A a spanyolok alapitottak az 1500-as evekben, azelott (es ma is) a kornyeken rengeteg kulonbozo indian nepcsoport elt, a mayak leszarmazottai. A spanyolok termeszetesen leromboltak a maya epuleteket, koveikbol csodas templomokat emeltek. Annak rendje es modja szerint pedig megteritettek a lakossagot. Ma itt mindenki katolikus. Sok a templom, a hangultos kis ter es a szines kezmuves piac.

A homerseklet kellemes tavaszias, reggel meg kell a kardigan, este pedig zokni is. Egy kubai etteremben eszem, ahol azert szuper mexikoi eteleket is lehet kapni. Egy rancos, rettento kedves idos holgy kesziti a vacsoramat 20 pesoert.

Minden nepcsoportnak sajat hagyomanyai vannak, kulonbozo nyelveket beszelnek, mas a viseletuk. A legnagyobb a tzotzil-ok aranya (parszazezer), a legkisebb a lacandron-oke, mara kb. 500-an maradtak. Az utolso nagytudasu vezeto 1996-ban huny el, o meg ismerte a hagyomanyokat. Egy Frans Blom nevu dan felfedezo es felesege sokaig elt a lacandronok kozott, gyonyoru, informacioban es fotokban gazdag muzeumot hagyva maguk utan. A lacandronok foleg Chiapas megye keleti reszen elnek a dzsungelben. 1920-ig haboritatlan nyugalomban eltek. Ma az erdoirtas es a civilizacio teljesen tonkretette, szinte kiirtotta ezt a nepet.

A tzotzilok a San Cristobal kornyeki falvakban elnek, tzotzil-ul beszelnek. Hagyomanyos viseletben jarnak, es kezmuves termekek keszitesebol elnek. A piacokon csodasabbnal csodasabb bluzokat, ekszereket arulnak. (Nehanyat mar magam is beszereztem termeszetesen). Az irastudatlansag aranya nagyon magas, a kormanynak komoly fejtorest okoz az indian gyerekek oktatasa. A tzotzil csaladokban ugyanis mindenki dolgozik, atlag het gyermek van, tanittatasra pedig nincs penz. Elelemre is alig.

A benszulottek falvai csak idegenvezetovel latogathatoak, mert a kulfoldieket erre fele nem nagyon szeretik. Fenykepet nem keszithetunk (fokent a templomban nem!), es tulzott baratsagossagra sem szamithatunk. Eloszor San Juan Chamula-ba latogatunk. Vasarnap van, a lakossag a temetoben gyulekezik. Esznek-isznak, beszelgetnek az elhunytakkal. A buszbol kilepve megrohamoznak benunnket a karkotoket es oveket arulo kislanyok. Rettento eroszakosak. Az egyik az Anita baratnomtol kapott penztarcat koveteli. Mondom, nem adom, ajandekba kaptam.

A templomba, melyben 1700-ota nem tartanak miset, csak kulon engedellyel lehet belepni. A foldet tulevelek boritjak, melyek vedik a templomot az arto szellemektol. Padok nincsenek, ketoldalt ember nagysagu vitrinekben kulonbozo szentek szobrai, osszesen 84. Mindegyik masra "jo", egyik a vaksagot gyogyitja, a masik visszahozza az elveszett embereket. (Rengetegen mennek az USA-ba dolgozni, es soha nem ternek vissza.) Minden szent elott asztal tele mecsesekkel. Az egyik elott egy hagyomanyos gyogyito (nem saman!) epp ritualet celebral, tzotzil nyelven kantal. Korulotte a csalad, Coca-Cola plusz a kakas aldozat, aminek a szertartas vegen kitekerik a nyakat. Szegeny rikacsol meg nehanyat, aztan kimul. Kisse kenyelmetlenul erzem magam, mintha az allatkertben figyelnek az allatok szokasait. De olyan elmenyben van itt reszunk, amit szoban visszaadni nagyon nehez.

Ezutan Zinacantan telepulesre latogatunk, ami tzotzil nyelven a deneverek helyet jelenti. Itt egy textil keszito hazaba latogatunk. A falakon gyonyoru tarka szottesek. Engem beoltoztetnek mennyasszonyi viseletbe, majd volegeny, oromanya es oromapa is kerul a csoportbol. Cukornad palinkat iszunk, finom edes es egyaltalan nem eros. Majd ebedre invitalnak. A "konyha" egy tuzhely, folotte oriasi tal, ezen sutik a faszerkezetben kilapitott kukorica tortillakat. A nok nepviseletben kinaljak a quesadillakat, mi korben ulunk fapadokon. Juanita mutogatja a kulonbozo tipusu kukoricakat: van feher (ez olyan, mint otthon), sarga, voros es fekete. Az egesznek egyaltalan nincs olyan turizmus hangulata, mint a hortobagyi csardakban.

Hazafele a buszban vidam tarsalgas folyik. Rajtam kivul egy idosebb olasz par van, a tobbiek mind mexikoiak. Mindenki borzaszto kedves, sokat kerdeznek Europarol. Kapok nevjegykartyat is, ha ne adj´Isten egyszer Vereacruz-ban jarok... Az idegenvezeto feleseget Noeminek hivjak, a legszebb nev a vilagon, mondja. Elbucsuzunk, mindenki jo utat kivan, es hogy egyszer terjek vissza Mexicoba.

Este tovabb indulok Palenque-be, ahol a legnagyszerubb maya romokat fogom megtekinteni. Mivel meg van idom a busz indulasaig, a varosban bolyongok. A foteren demonstracio keszul, fiatalok afrikai dobokkal tuntetnek a kormany ellen, a szolasszabadsag mellett. A sarkon varakozik a rohamosztag paizsokkal felfegyverkezve. A lakossag nagy resze csak bameszkodik. Egy jololtozott idosebb uriember probalja elzavarni a tuntetoket, de nem hagyjak magukat. Epp a templom lepcsojen ulok, amikor a rendorok elvonul elottem. Szerencsre ver nem folyik, hamar elzavarjak a csoportot, akik ¡Viva la zapatistas! kialtassal hatralnak. Ez persze csak egy apro incidens, turista latvanyossag, de azert itt igen komoly problemak vannak am. Es nem csak Chiapasban, az orszag egyik legszegenyebb reszen. Ez a feszult hangulat sajnos mindenhol erezheto. Kivancsi leszek, mi tortenik az elkovetkezendo nehany evben.   

Kisse faradsagos ut utan megerkeztem a paradicsomba, amit itt Mazunte-nek neveznek. (Ecuador-ban Montañita-nak hivtak.)
Masodosztalyu busszal jottem, mert olcsobb es rovidebb ido alatt er ide. A busz egy orat kesett, egy nemet parral atkoztuk a mediterran pontossagot. vegre megerkezett a busz, kosz, torott ablakok, felig lejove a plezur az ablak sotetitorol. Ugye csak vicc, hogy ezen fogunk zotykolodni het orat hegyeken-volgyeken at? Az ulesem csak fekvo modban hasznalhato, es a busz hatso resze rettenetesen berezonal minden huppanonal, igy ugy dontok, inkabb elore megyek egy helyi fiatalember melle. Szerencsere nem akar beszelgetni - egyebkent itt mindenki akar -, nema csendben tesszuk meg a kanyargos, de igen latvanyos utat, o neha keresztet vet, amikor templomok mellett haladunk el.
Egy helyen tabla figyelmeztet: "Zona de nublia" (felho hatar).
Este tiz utan erkezunk Pochutlaba. (Oaxaca-tol delre majdnem az ocean parjan, ha valaki utana szeretne nezni a terkepen.) A nemetek azt hiszik Puerto Angel-ig vettek jegyet, de magyarazom nekik, hogy a busz innen mar nem megy tovabb.
Nemi alkudozas utan keritunk egy taxit, es az ejszakat Puerto Angel-ben toltjuk egy rettento lepattant szobaban, betonbol epitett agyon.
Masnap egyutt taxizunk tovabb Mazunte-be, egy apro faluba a tengerparton. Eloszor megreggelizek, majd felkeresem az egyik, a bibliamban emlitett szallast, mely az egyik dombon helyezkedik el.
Es akkor tarul elem a latvany: kek, alig hullamzo viz, kokuszdio palmak es majdnem fehet homok.
Cabaña-m (fabol epitett, borzaszto romantikus szoba, altalaban szunyoghaloval es jobb esetben ventillatorral) az emeleten van az ocean felett. A kilatast csak egy belogo palmaag arnyekolja.
Lenn a parton sarga pillangok repkednek, a magasban pedig hatalmas sasmadarak. Csak tengerzugas es enyhe szello, mely nelkul a homerseklet nehezen lenne elviselheto.
Edes semmitteves, etelemet elkeszitik az etteremben, ruhamat kimossak a mosodaban. Csak azt kell eldontenem, sargadinnye vagy mango lehez lenne epp kedvem.
A hazak itt tobbnyire fabol epultek, a kertekben bananfak es kokuszpalmak nonek, a porban kutyak es kakasok husolnek. A parton csak hippik es egy-egy amerikai turista.
Egy kisebb argentin es mexikoi csoport invital Punta Cometa-hoz megnezni a naplementet. Egy fel orat gyalogolunk a sziklak kozt, utitarsaim enekelnek, verseket szavalnak. Nehany a naplomba is kerul. A naplemente fenseges, nincs voros egalj, csak egy oriasi, narancsszinu korong, mely fejedelmi eleganciaval bukik a horizont ala. Ilyenkor vilagosodik meg az ember - mondja Emiliano a kolto. Sajnos, ez nalam most ismet elmaradt.
A hostel teraszarol meg sokaig elmelkedem a tengert hallgatva. 

Oaxaca mellett is talalhatok aztek romok, en a tavolabbi Mitlaba megyek, melynek jelentese ´holtak helye´. es ahova egy orat zotykolodom a buszon. Mitla apro falu, egyetlen foutja a romokhoz es a XVI. szazadi templomhoz vezet. Egy kavezoban enchiladat reggelizem, a pincerno udvariasan megkerdi, zavar-e a hangos zene. Udvariasan nemet mondok.
Mitla egeszen a spanyolok megerkezeseig lakott hely volt, majd az elhagyatott epuletek koveibol emeltek a templomot.
Az oszlopok csarnokaban az oszlopokat atolelve, a ket kez kozotti tavolsagbol lathatja az ember, mennyi ideje van meg hatra. Jaj a hosszu karuaknak!
Leereszkedem a katakombakba, ahol a plafon olyan alacsony, hogy en is csak ketret gornyedve tudok kozlekedni.
Vasarnap leven a templomban epp misere harangoznak, elotte kirakodo vasar. Raerosen nezelodok, boklaszok a poros utcakon, majd a falubol kierve felszallok egy Hierve de Agua-ba igyekvo platos kocsi hatuljara.
Tobb, mint egy orat zotykolodunk hegyre fel, hegyrol le, de megeri. A latvany csodas. Velem szemben egy helyi csalad negyeves forma, furtos haju kislannyal. Az uton mindenfele mezcal-t keszito uzemek. A mezcal ugyanugy agave-bol keszul, mint a tequila, csakhogy izet kukacok hozzaadasaval nyeri el, melyek idonkent az uveg aljan uszkalnak.
Hierve de Agua arrol hires, hogy az asvanyi anyagokban gazdag sziklakba a Pamukkale-hoz hasnlo (Torokorszag) kis tavakat vajt a viz, melyekben furodni is lehet. A tavacskak egy fennsikon helyezkednek el, igy furdes kozben nagyszeru latvanyban gyonyorkodhetunk, bar ennek megfeleloen a viz jeghideg. A kopar hegyeken kulonbozo tipusu kaktuszok hajladoznak, zugo a szel felkavarja a port.
Faradtan erkezem vissza Oaxaca-ba, megis lakotarsaimmal tartok egy vasarnap esti filmvetitesre. Ezuttal filmet is latunk, egy az otvenes evekben keszult vampiros filmet (talan a Mexicoi vampir a cime, nem emlekszem pontosan). Hazafele a foter mellett ananaszos hamburgert eszem. Szeretnek idoben lefekudni, am a tegnapi diszko helyett ma hangos nepzene szorakoztatja a show-ra befizeto, foleg amerikai turistakat. Igy alvas helyett inkabb felmegyek a tetore a sracokkal, es nehany sor mellett megvitatjuk az egen lathato csillagkepeket.
Meg vagy egy hetet el tudnek tolteni ebben a csodaszep varosban, de annyi latnivalo var meg ram!
Hetfon reggel elbucsuzom, es irany a Csendes-ocean!

Masnap delben indul a buszunk Oaxaca-ba, Mexico leggyonyorubb varosaba, mely a fovarostol delkeletre helyezkedik el. Az ut hat es fel ora hosszu, kozben negy filmet vetitenek, igy egesz gyorsan telik az ido.
Mar alkonyodik, mikor a volgyben fekvo varosba ereszkedunk. Szallasunk egy youth hostelben van. Szobam falai elenk pinkre vannak mazolva, csakugy, mint elozo szallasomon.
A foteren epp fiesta van, golyalabakon tancolo nepviseletbe oltozott ferfiak ropjak a hangos, szerb nepzenere emlekezteto muzsikara. Majd a fo attrakcio kovetkezik: a fejukon tuzijatekot szoro szerkezettel tancolo asszonyok forognak korbe, majd a szam vegen a szerkentyu tetejerol egy ego koronaszeruseg kilo a tomegbe. A kozonseg tapsol es menekul.
Meg egy gyors seta, majd vacsora, es alvas...
Mivel a szobam epp egy diszkoval szomszedos, az alvas kisse nehez ugy. Ismet az mp3 lejatszo segitseget kell igenybe vennem. Igy is sokaig fenn vagyok, de mar fel hetkor kivet az agy. Annal jobb, igy tobb idom lesz bejarni a varost.
Reggel meg picit huvos van, fazik a labam zokni nelkul a cipoben, de kb. fel ora mulva mar izzadok. Oaxaca igazan csodalatos hely, egkek, napsarga es karminvoros kolonial hazak, kovacsoltvas keritesek mogott egzotikus novenyekkel ovezett szokokutak. Palmafakkal ovezett apro terek, nyugalom, bekesseg. Legalabb ezer fotot lehetne itt kesziteni!
A Santo Domingo templomban, mely a XVI.sz. vegen epult, epp eskuvo van. Helyi viseletbe oltozott nok es ferfiak aramlanak kifele a szertartas vegen. A templom korul rengeteg art galeria es kezmuves bolt, ahol szines szotteseket kapni.
Szerencsemre a Museo de Grafico-ban epp Georgio de Chirico rajzaibol van kiallitas, egy oran at bolyongok a hus feher falak kozott de Chirico metafizikus rajzait bamulva.
A piacon bevasarolok kedvenc csemegeimbol: mangobol es piros bananbol. Megkostolom a sult szocsket is (chapulines), de sos izen kivul mast nem erzek.
Delutani bolyongasom soran osszefutok egy kanadai lakotarsammal, aki este filmvetitesre invital. Egy magas falakkal korbevett kertben gyulekeznek a helyi fiatalok, a mesterseges toban japan aranyhalak uszkalnak. Egy graffiti kiallitas szervezoi tartanak epp ´sajtokonferenciat´. Kesobb ket helyi lany spanyolul rappel, isszuk a sort, ismerkedunk a helyiekkel es az utazokkal. Kesobb meg tovabb allunk egy rettento hangos barba, majd a hostelbe visszaerve a Mexico terkep elott meg megvitatjuk Kanada es Magyarorszag tortenelmet.
Mivel a szomszedban ma ejjel is diszko van, keson fekszem, es szokas szerint koran kelek.

 

Ciudad de Mexico-ban toltott masodik napom az aztek piramisokhoz vezet. Het korul ebresztes nelkul kelek. A vadliaim ugy fajnak az elozo napi hosszu seta utan, hogy egyelore nem tudok labra allni. Tiz perc masszirozgatas utan aztan felkelek, gyorsan osszeszedem magam, es indulok is, hogy elkeruljem a turista buszokat. A masodosztalyu buszpalyaudvarrol tizpercenkent mennek buszok Teotihuacan-ba, az osi aztek varosba, mely mar az i.e. 4sz.-ban fejlett varos volt, 400 korul pedig mar 170 ezren eltek a Nap es a Hold Piramis labanal.
A busz lassan halad, minden sarkon megall. Itt a buszosoknak erdeke, hogy tele legyen a jarat, igy mindenkit felveszuk. A kikialto fiu az ajtoban logva kiabalja a megallok neveit.
Feluton ket mariachi is felszall, es kozvetlenul az ulesem mellett notaba kezd. Harom szamot nyomnak le, beszednek nemi penzt es odebballnak.
Tiz elott erkezem a helyre, de sajnos az iskolas buszok mar megeloztek. Hangos zsivaly vesz korul, legalabb harom csoporban igyekeznek a piros es zoldsapkas csoportok a romok fele.
A varos egy tora epult, amit igen nehez elkepzelni, tekintve, hogy csak kopar hegyeket latni a horizonton.
Az elso piramis kozel van, es nem is elkepesztoen magas. Ez csak a bemelegites.
A Holtak Utjan obszidianbol (fekete ko) keszult targyakat es ezust karkotoket probalnak rank sozni az agressziv panama kalapos arusok.
Az ut kb. 4 kilometer hosszu, kisebb piramisokkal ovezve. A nap tuz, az utszeli uregekbol  urgeszemek leskelodnek.
A Nap Piramis a vilag harmadik legmagasabb piramisa. Megmaszasa sziv es tudopanaszokkal kuszkodoknek nem ajanlott. A nagydarab amerikai lanyok erosen kuzdenek a felfele vezeto, terdmagassagu lepcsokon. A piramis tetejen feherbe oltozott amerikai csoport piknikezik. Ettol eltekintve bekes a hangulat, elvezzuk a fenseges latvanyt.
Az ujabb kutatasok megcafolni latszanak azt az elmeletet, hogy eme piramis a nap tiszteletere epult, mert vizzel osszefuggo motivumokat talaltak.
Miutan kipihentem magam,  lefele indulok. Feluton egy helyi indian furulyaszoval ad meg kellemeseb hangulatot a helynek.
A kovetkezo allomas a Holtak Utja vegen talalhato Hold Piramis, melyre alig felutig lehet csak felmaszni. A piramis labanal egesz magyar turista csoport fogad. Budapestrol jottek kethetes korutra. Nemi udvarias diskurzus utan elmenekulok. Fenn hatvan ev feletti nemet turistak. Csoda, hogy idaig fel tudtak jonni!
A romok melletti muzeumban szoba elegyedek egy chilei es egy nemet fiuval. A nemettel egyfele vezet utunk, Oaxaca-ba, igy masnapra talalkozot beszelunk meg a buszpalyaudvaron.
Delutan meg megveszem masnapra a buszjegyet, majd csavargok egyet a katedralis korul. Estere az orrom rakvoros lesz, miutan negy orat toltottem a tuzo napon a piramisoknal, igy arcom Cyrano-jelleget olt. A vallaim is nagyon fajnak, a cipom talpa kilyukadt, es szokas szerint izomlazam van.

...mert egy internet olyan cafeban vagyok, ahol a billentyuzeten minden masodik betut cellux-szal ragasztott papirfecnik helyettesitenek. Pedig egyebkent egyaltalan nem tunik kopottnak.

Mexiko varosban ket napot toltottem, szallasadom roppant kedves ember, sokat beszelgettunk. Ellatott rengeteg jotanaccsal, olcso etkezdek cimeivel. Elso nap este hetig mentem, fokent gyalog, le az eukaliptusz illatu Chapultepec parkba, fel a Museo Nacional de Historia-ba, mely spanyolok utani idoszakkal foglalkozik. Mexico mar nagyon fejlett orszag volt a szazadfordulon, tobb vilagkiallitason is reszt vett, a fotozas es filmkeszites oriasi nepszerusegnek orvendett.

Ezutan a varoskozpont (a ´zocalo´) fele vettem az irany, meg naplemente elott korbejarva a katedralist, a foteret. Sikerult belekeverednem egy aktualis tuntesbe, epp a biciklis taxisok tuntettek a nem megfelelo szocialis korulmenyek miatt. Szerencsere a felvonulas bekesen zajlott, ami ugyebar nem olyan termeszetes ebben az orszagban (sem).  

Helloooo Mindenki Aki Olvassa

Szoval itten vagyok Mexico-ban. Hetfon erkeztem meg ugy 17 ora utazas utan (atszallassal Newark-ban). Az elso 8 ora a kellemes izgalom jegyeben telt, hofodte fjordokon es jeges oceanokon repultunk keresztul. New Jersey sarral es esovel fogadott. A hataror borzaszto kedves, megigerteti velem, hogy egyszer visszajovok az Allamokba. Hah, arra asszem meg varhat! Az egyik baratsagos steward-dal meg tobbszor osszefutunk a repteren, a hatarorrel egyutt harmasban poenkodunk. A repteri banan-malna smoothie-nak (100%-os gyumolcsle) furcsa ize van. En nemtom mit tesznek bele az amcsik bananon es malnan kivul.

A masodik repulout mar baromi faraszto, a terdfajasomrol probaltam elterelni a figyelmemet a gepen vetitett romantikus vigjatekkal, sajnos nem sok sikerrel.

Ciudad de Mexico egy hatalmas aranyszinu karacsonyfaego-szonyeg az ejszakaban, a vilag egyik legnagyobb varosa szereny huszmillio lakost szamlal. A hatizsakom szerencses megerkezesen kivul mas oromet egyelore nem erzek. Bar mar onmagaban ez is euforiara adhat okot. Ugy dontok, taxi helyett inkabb a metro. Ugy tuink, a varosban a ferfiak aranya a nokhoz viszonyitva kb 10:1, am nem erzem kevesbe biztonsagban magam, mint amikor Parizsban metroztam az Orlyrol a Montmarte-ra ugyanebben a napszakban. A szallast konnyen megtalalom Isabel la Catolica megallo mellett, rajtam kivul harom harvardi epitesz szakos lany tolti a nyolcagyas szobaban az ejszakat. A kornyek haborus ovezet, az ut minden iranyban, sot meg ket utcaval arrebb is, teljesen felturva, gyakorlatilag egy mely arok tatong az aszfalt helyen. Igyhat korai ebresztore kell szamitanom, habar en tantorithatatlan optimizmussal hiszek egy kiados, pihenteto alvasban, mely szemeim elott lebeg. Nehany ora mulva a betonbonto iszonyatos zajara ebredunk. Bekapcsolom a telefonomat, az ora 3.30-at mutat - helyi ido szerint! Nemi muzsikaval probalom ujra alomba kabitani magam, sikertelenul. Igy szornyu koran elmenekulok. Szerencsere mar foglaltam egy masik hostelben szallast a kovetkezo harom napra, igy csak az amerikai lanyokat sajnalom, akik egy hetig maradnak.

Kovetkezo szallasom Polanco es Sevilla metromegallok kozt helyezkedik el a plush negyedben. Ahogy vagyok, kialvatlanul, varosnezesre indulok.