Oly regen nem irtam mar, hogy konzultalnom kell a naplommal, mi is tortent az elmult heten.
San Cristobal-bol egy esti busszal Palenque-be erkeztem, hogy lecsekkoljam az egyik legnagyobb maya romvarost. A hostel ablaka a folyosora nyilik, a folyoso pedig a foutra. Ebbol kifolyolag alvas teljesen kizart, legfokepp persze azert, mert egyik szobatarsam egesz ejjel kohog es szipog. Igy fel hetkor mar talpon vagyok, es sietve elhagyom a varost. Atkoltozom a dzsungelbe El Panchan-ba, ami tulajdonkeppen nem is telepules, csak egy nehany cabaña-bol es ettermbol allo hely az erdo kozepen. Allitolag Don Mucho, aki az ettermet vezeti, epitett itt eloszor hazat, majd ujabbakat a gyermekeinek. Igy kezdodott a biznisz.
Beton agyamert 3 dollart fizetek, ejjel hallgathatom a madarak rettento hangos csiripeleset, meg az amerikai sracot az elozo szallasrol, aki kozvetlenul a cabaña mellett szorakoztat bennunket romantikus szamokkal - termeszetesen gitar kiserettel. Barhova megy az ember a nagyvilagban, mindig akad egy gitaros utazo, akinek repertoarjaban csak az Imagine meg a House of the rising sun szerepel.
Masnap koran felkerekedek, es egy ora kellemes seta utan mar a romoknal vagyok. A maya piramisok egesz maskent festenek, mint az aztekoke. A kovekbe vesett arcoknak is mas formaja van. Az epuletek olyan szepen megmaradtak, hogy nem is olyan nehez elkepzelni a 4-5. szazadbeli mayak eletet. Habar szamomra orok rejtely marad, hogyan tudtak megmaszni a piramisokat, mivel a lepcsofokok itt is terd magassaguak. Engem sem teremtett tul magasnak a termeszet, am ok meg nalam is vagy egy fejjel alacsonyabbak voltak.
A kovek kozt iguanak tanyaznak, ha turelmes az ember, lassan elobujnak, hogy lassu bologatassal aldozzanak Napistennek. Nehez oket felismerni, mert tokeletesen beleolvadnak a kornyezetukbe, a kovek kozt kovekre hasonlitanak, a levelek kozt levelekre.
Este az etteremben kongasok es tuzshow szorakoztatja a nagyerdemut. Ez utobbi tulajdonkeppen nehany hippiszeru figurabol allo csoport, akik ego faklyaszerusegekkel zsonglorkodnek. Volt kisebb ijedseg, amikor az egyik lany hajaban felgyulladt egy indian toll, de baleset nem tortent.
Masnap egy kisbusznyi turistaval megtekintjuk a Misol-Ha vizesest, mely lelegzetelallito, majd delutan Agua Azul-nal furdunk a turkiz szinu vizben. Agua Azul egy vizeses-csoport, magasan a hegyekben. Ahogy a viz jon le a hegyekbol, a sik reszeken tavakat kepez, a meredek reszeken gyonyoru vizeseseket. Ha a nap nem is sut, akkor is kekeszoldek a tavak.
Mivel masnap 6-kor indulok Guatemalaba, a korai fekves esszerunek latszik, bar sajnos kivitelezhetetlen. Az amerikai ujra ott van a gitarjaval es dogunalmas romantikus Tracy Chapman szamokkal. Igy inkabb meg elfogyasztok nehany sort ujdonsult ausztral ismeroseimmel, majd hajnalban teljes sotetsegben csomagolok. A ket nappal ezelott kimosott ruhaim meg mindig nedvesek, es mostanra mar budosek is. Bele se merek gondolni, mit fognak atelni nejlonzacsiba csomagolva a hatizsakom melyen a kovetkezo mintegy husz oraban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pc 2008.02.25. 19:15:00
Noe 2008.02.27. 02:25:54
Guatemalaba mindenkepp szerettem volna menni, csak nem voltam benne biztos, hogy lesz ra idom. Igaz, hogy csak par nap volt, de az erz megerte.
pc 2008.02.27. 10:36:03