Kisse faradsagos ut utan megerkeztem a paradicsomba, amit itt Mazunte-nek neveznek. (Ecuador-ban Montañita-nak hivtak.)
Masodosztalyu busszal jottem, mert olcsobb es rovidebb ido alatt er ide. A busz egy orat kesett, egy nemet parral atkoztuk a mediterran pontossagot. vegre megerkezett a busz, kosz, torott ablakok, felig lejove a plezur az ablak sotetitorol. Ugye csak vicc, hogy ezen fogunk zotykolodni het orat hegyeken-volgyeken at? Az ulesem csak fekvo modban hasznalhato, es a busz hatso resze rettenetesen berezonal minden huppanonal, igy ugy dontok, inkabb elore megyek egy helyi fiatalember melle. Szerencsere nem akar beszelgetni - egyebkent itt mindenki akar -, nema csendben tesszuk meg a kanyargos, de igen latvanyos utat, o neha keresztet vet, amikor templomok mellett haladunk el.
Egy helyen tabla figyelmeztet: "Zona de nublia" (felho hatar).
Este tiz utan erkezunk Pochutlaba. (Oaxaca-tol delre majdnem az ocean parjan, ha valaki utana szeretne nezni a terkepen.) A nemetek azt hiszik Puerto Angel-ig vettek jegyet, de magyarazom nekik, hogy a busz innen mar nem megy tovabb.
Nemi alkudozas utan keritunk egy taxit, es az ejszakat Puerto Angel-ben toltjuk egy rettento lepattant szobaban, betonbol epitett agyon.
Masnap egyutt taxizunk tovabb Mazunte-be, egy apro faluba a tengerparton. Eloszor megreggelizek, majd felkeresem az egyik, a bibliamban emlitett szallast, mely az egyik dombon helyezkedik el.
Es akkor tarul elem a latvany: kek, alig hullamzo viz, kokuszdio palmak es majdnem fehet homok.
Cabaña-m (fabol epitett, borzaszto romantikus szoba, altalaban szunyoghaloval es jobb esetben ventillatorral) az emeleten van az ocean felett. A kilatast csak egy belogo palmaag arnyekolja.
Lenn a parton sarga pillangok repkednek, a magasban pedig hatalmas sasmadarak. Csak tengerzugas es enyhe szello, mely nelkul a homerseklet nehezen lenne elviselheto.
Edes semmitteves, etelemet elkeszitik az etteremben, ruhamat kimossak a mosodaban. Csak azt kell eldontenem, sargadinnye vagy mango lehez lenne epp kedvem.
A hazak itt tobbnyire fabol epultek, a kertekben bananfak es kokuszpalmak nonek, a porban kutyak es kakasok husolnek. A parton csak hippik es egy-egy amerikai turista.
Egy kisebb argentin es mexikoi csoport invital Punta Cometa-hoz megnezni a naplementet. Egy fel orat gyalogolunk a sziklak kozt, utitarsaim enekelnek, verseket szavalnak. Nehany a naplomba is kerul. A naplemente fenseges, nincs voros egalj, csak egy oriasi, narancsszinu korong, mely fejedelmi eleganciaval bukik a horizont ala. Ilyenkor vilagosodik meg az ember - mondja Emiliano a kolto. Sajnos, ez nalam most ismet elmaradt.
A hostel teraszarol meg sokaig elmelkedem a tengert hallgatva.