Immaron otodik napja nem tudok elszakadni Tulum varosatol. Mostanra mar ismerem a lakossag cirka 40 szazalekat, tobbnyire persze azokat, akik nelkul nincs mulatsag. A boltok cigarettakeszlete kiapadhatatlannak latszik, szintugy a barok Sol keszlete.

Minden este mas tipusu muzsika szorakoztatja a nagyerdemut. Tegnap pl. latin buli volt rengeteg kongaval es spanyol gitarral. Altalaban egy este csak egy helyen van elozene, igy a kornyezo hostelek es hotelek allomanya mind egyazon helyre tomorul. Masnap pedig mindenki ugyanazzal a busszal iranyoz a tengerpart fele, hogy kipihenje ezt a megerolteto nyaralast. Olyan ez, mint egy naaagy csalad.

A hostelben is baromira otthon erzem mar magam. A fokapu ejjel zarva van, igy ha valaki haza akar jonni ejjel, csengetnie kell. (Nekem persze van kulcsom, nana!) Rendszerint en engedem be a keson jovoket (igen anyuci, egyesek meg nalam is kesobb erkeznek, barmilyen hihetetlen is eme teny), mert mire a haziak felkelnek, a csengetes mar az egesz hazat felverne. Egyik keson erkezo lakotarsam allitasa szerint Drew Barrymoore-ral es baratjaval mulatott tegnap ejjel, szerintem csak sok volt a tequila.

Mara mar indulast terveztem, mivel az ido ma nem alkalmas strandolasra. Nincs hideg, de felhos az eg, es a parton meglehetosen elenk a szel. Viszont ma estere meghivast kaptam egy francia lagziba is, ami kihagyhatatlannak latszik, igy lehet, hogy meg maradok egy kicsit...